HTML

magyargerilla

Az oldal alkotói küldetésüknek tekintik: 1. emlékeztetni a Hazával és a Haladással szembeni alapvető kötelezettségekre 2. módszertani kisokos nyújtani egy majdani felszabadító háborúhoz.

gerilla02

ha érdekel...

(közvetlen kapcsolat: magyargerilla@freemail.hu)

Friss topikok

ROVATOK

A gerillaharcos attitűdje

2011.12.13. 12:13 :: Herpetotheres Cachinnans

„Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üss övön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez.” (ez az idevágó idézet Jeanniene Frost, amerikai írónő egy – amúgy teljesen másról szóló – könyvéből való)

A gerillaharcos céljai

Rövid meghatározás Che Guevarától:

„A gerillaharcos társadalmi reformer, aki azért ragad fegyvert, mert megtestesítője a nép dühödt tiltakozásának elnyomói ellen; a gerillák azért harcolnak, hogy megváltoztassák a társadalmi rendet, amely összes fegyvertelen fivérüket és nővérüket tudatlanságban és nyomorban tartja.”

Kár lenne ennyire leszűkíteni a harc céljait – mert bár a gerillaharcos valóban harcolhat az elnyomás ellen –, de lehet más teendője is, azon túl, hogy népe szociális érdekeit védelmezze. És ez, a másik oldal felé is igaz: ideális, ha a gerillaharcos nem csak nemzetét védelmezi annak sárba tipróival szemben, hanem népe kevésbé elvont, hétköznapibb érdekeiért is szót emel. Jelen sorok írója nem hisz sem a jobb, sem a baloldaliságban, és mindenkoron betegesnek tartja, ha a nép (emberek sokaságának nagyobb közössége) és a nemzet (az emberek nagyobb közössége mögött álló – történelemben és identitásban gyökerező – tartalom) érdekeit megpróbálják szembe fordítani. Valójában a nép boldogsága és a nemzet ereje túl szorosabban függnek egymástól, minthogy a harc e két frontját különválaszthatnánk.

Napjaink Magyarországában – határokon belül és kívül – egyaránt lenne oka (és következésképp célja is) az ilyen irányú harcnak. Az idegen elnyomás, és a vele járó nyugati módi agymosás, valamint a kizsákmányolás kéz a kézben járnak, miközben a múltban nemzetünkre kényszerített igazságtalanságokat sem feledhetjük el, hisz ez is, az is egy negatív jövőképet determinál. (Mindezekről majd még bővebben írunk.)

A potencionális gerillaharcos feladata felismerni és rendszerezni harca okait és céljait. Rangsorolnia kell a lehetséges terveket és megtalálni a legtöbbet ígérőt. A potencionális gerillaharcos nem hisz a békés, azaz a politikai megoldásban, mikor arra már nincs remény. Kész kezébe venni népe sorsát, hogy azt jobbá tegye. A potencionális gerilla tehát alapjában véve egy felelősségteljesen gondolkozó hazafi, aki viszont a cselekvéstől sem riad vissza. A gerillaharcos ha már gondolatban és akaratban is erős, félig kész is a harcra. Bár természetesen az elméleti és a fizikai felkészültség sem tekinthető másodlagosnak. A gerillaharcos nem Chuck Norris – nem magányosan küzd –, így ezek mellé még valamiféle szervezettség sem árt.

 A gerilla harcstílusa

Először is nézzük, a hadtudomány általános érvényű doktrínáját:

„Az igazi feladat nem az, hogy a csatát keressük, hanem hogy olyan stratégiai helyzetet teremtsünk, amely annyira kedvező, hogy ha egymaga nem hozza is meg a döntést, az ebből indított csata mindenképpen elérje azt.” (Basil Liddel Hart: Stratégia 538p.)

Ez a doktrína a 2. világháborúban nagykorúvá vált, s érvényes azóta is. Romba döntötte Clausewitz elméletét arról, hogy háborút csak nagy tömegekkel megvívott csaták eredményeként lehet nyerni.

Thomas Edward Lawrence, avagy Arábiai Lawrence – aki az I. világháború alatt győzelemre vezette az arab gerillákat a törökök jól képzett, ám rugalmatlanabb reguláris hadserege felett. Ösztönös gerilla volt. Sikereit nagyrészt az ellenség közlekedésének, és parancsnoklási rendszerének megbénítása, illetve az üss és fuss taktika alkalmazásának hozta meg. A háború után könyvet írt tapasztalatairól.

B. H. Liddell Hart, a közvetett megközelítés elméletének kidolgozója. Elméletét elsősorban az orosz Tuhacsevszkij és a német Guderian tették magukévá. Hart közvetett megközelítése leginkább a gépesített hadviselést helyezte előtérbe, de segített a hadviselés többi területén is átformálni a katonai gondolkodást.
 

Rajtaütés után – a gerillaháborúban a jó felderítés, a meglepetés ereje és határozott kivitelezés általában mindent eldönt. A 2. világháború alatt a szovjet partizánok többsége kevéssé, vagy egyáltalán nem rendelkezett kiképzéssel. Az állam ügynökök és füzetecskék segítségével ismertette meg a megszállt országrészek lakosságát a célszerű partizánmódszerekkel – az elméleti alapot Drobov dolgozta ki, még 1931-ben. Nagy-Britanniában Gubbins végzett hasonló munkásságot. A partizánok képzetlensége és ismereteik felületes volta gyakran követelt fölösleges véráldozatokat; a képzett katonákból álló diverzáns osztagok azonban sokszor szinte megsemmisíthetetlennek bizonyultak.

 Orde Charles Wingate diverzánscsoportja 1943-tól a Burmai őserdőben folytatott gerillaháborút - később könyvet írt róla, amit aztán Che Guevara is szorgosan forgatott. Wingate, mint ideális közegre, a dzsungelre építette taktikáját – az, hogy Che is leginkább a dzsungelben mozgott, gyakran szül a gerillaharcról téves sztereotípiákat.

 

 

 

A gerillaháború az úgynevezett „kisháborúk” egyik alfaja – félig a régi idők népfelkeléseinek gondolatából, félig pedig a diverzáns hadviselésnek a két világháború között, majd részint a 2. világháború után kikristályosodott elméletéből ered.

A gerillaharc egy egész speciális küzdelemtípus, amelynek módszertani lényege, ahogy Che Guevara is meghatározta:

„»Lecsapni és elfutni«, sokan így nevezik megvetően, és így pontos. Lecsapni és elfutni, várni, lesben állni, megint lecsapni és elfutni, ismételten nem hagyni békében az ellenséget. Mindebben valamiféle negatívum látszik, a visszavonulás, a frontális ütközés kerülése. Csakhogy ez a gerilla-hadviselés általános stratégiájának következménye, amelynek az a célja, ami minden háborúnak: győzni, megsemmisíteni az ellenséget.”

Ez a meghatározás semmiképpen sem nevezhető újszerűnek, hisz a háborúk céljai valójában kevéssé változtak a történelem során. George Smith Patton pár évtizeddel korábban hasonlóképp fogalmazta meg a hadviselés lényegét:

„A háború megnyerésének nem az a titka, hogy életünket adjuk a hazánkért, hanem az, hogy végignézzük, amint az ellenség adja életét a hazájáért.”

A gerilla-hadviselés azonban mégiscsak más, ha úgy tetszik, – ha jól csináljál –, még kevéssé jellemzi a fer play, mint a reguláris háborút. Ennek nyilvánvaló oka a gerillacsapatokat általánosan jellemző létszám és tüzerőbeli gyengeség. Reguláris háborúban talán hős az, aki kiöl magából mindenféle ösztönt, mely amúgy a saját élete védelmébe terelné a tevékenységét – de a gerillaháborúban már kevésbé tekinthető annak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a gerillaharcosnak nem kellene oroszlánként küzdenie, pusztán annyit jelent, hogy egyaránt kell jó oroszlánnak és jó antilopnak lennie. Bár tulajdonképpen ez a reguláris harcnál is elvárható többé-kevésbé. Már az ókorban, Kung-Fu-Ce is hasonlóképp elmélkedett az ideális harcosról:

„- Ha három hadsereget kellene vezetned, kit vennél magadhoz?

A Mester így szólt:

- Azt, aki puszta ököllel a tigrisnek rohanna, a folyónak indulna csónak nélkül és vakmerőn a halált keresné, azt nem venném magamhoz. Szívesen azt venném, aki, ha már elvállalta, lelkiismeretes, meggondolt és valóban cselekszik.”

A gerillahadseregek ugyanazt a taktikát alkalmazza, amit a második világháború óta a világ majd összes reguláris hadserege is – azaz a közvetett megközelítés taktikáját –, csakhogy mérhetetlenül gyengébb személyi és eszközállománnyal. A gerillacsoportnak is mindig ott és úgy kell támadnia, ahol az ellenség védelme a leggyengébb, illetve leginkább meglepetést lehet elérni, – miképp a világháborúban a német páncélosalakulatok is tették /igyekeztek tenni/ – csupán itt páncélosok és nehézfegyverzet nélkül. Azaz olyan hátránnyal, minek velejárója, hogy frontális ütközetben az ellenség kisebb erői is képesek lennének megsemmisíteni a gerillacsoportot. A gerillaharcosnak a meglepetés esélye nélkül nem szabad vállalkoznia semmire, és amint ez az előnye elmúlt, mielőbb el kell menekülnie.  Ezért van az, hogy a gerillaharcosnak alkalomadtán jó antilopnak kell lennie: nem szabad engednie, hogy utolérjék a ragadozók. A gerillaharcos, ha teheti miután „ütött” egyszerűen odébb áll és ideális távolságban újrakezdve folytatja ténykedését. Ha ehhez a mobilitása aktuálisan elégtelen, akkor békés polgárrá alakul át, – ha a környezet baráti –, s úgy próbál meg felszívódni, vagy ha nem teheti, a természetben keres menedéket. A történelmi tapasztalatok szerint a természet a legjobb búvóhely, ezért is, hogy általában ezt veszik az egyik legfontosabb, a gerillaharcot befolyásoló külső körülménynek. (A mai Magyarország nagy részén és pl. a Délvidéken a terep csak közepesen, vagy kevéssé alkalmasnak sorolható be. Erdélyben, a Felvidéken és az Őrvidéken viszont a legtöbb tekintetben, ideálisnak nevezhető.)

A gerillaharcos taktikája

A gerillaháborúhoz – kezdetben – nem kell sok ember. Che ideális terepre (hegyvidék, őserdő) száz-százötven főben határozta meg a gerillahadsereg maximális létszámhatárt. Ennek az erőnek maximum harminc-negyvenfős csoportokban szabad tevékenykednie. Legideálisabbnak a nyolc-tizenkét fős operatív csapatokat tartotta. (A Kubai partizánháborúban – az 1956-os partraszállást követően – Castro és Guevara hadereje sem volt nagyobb –velük együtt – tizenkét fősnél.) Beépített területen természetesen ezek a számok még alacsonyabbak kell, legyenek. Ha a gerillaosztag nem a természetben, hanem – élve az esetlegesen meglévő, kedvezőbb körülményekkel – országúton mozog, akkor az osztag létszáma nyilván a gépjárműhöz kell, hogy igazodjon. Ha a gerillák száma el kezd duzzadni, akkor sem szabad az osztagok létszámát növelni, ehelyett az új osztagot kell létrehozni, s azokat egy-egy másik hadműveleti körzet benépesítésére, vagy az adott körzet egy darabjának átvételére kell felhasználni. A cél az, hogy idővel mindenütt legyen folyamatosan ténykedő gerillasejt.

Az Ír Köztársasági Hadsereg önkénteseinek kézikönyve a gerilla feladatait három dologban határozza meg: „(1) Aknázza alá az ellenség emberi és eszközforrásait. (2) Vezesse a nép ellenállását a megszállókkal szemben. (3) Törje meg az ellenség adminisztrációját, hivatalait.”

Az első alatt az ellenség fegyveres erőinek folyamatos zaklatását kell érteni. A második alatt a felvilágosító tevékenységet. A harmadik pedig az adminisztráció, a közlekedés, az energiaellátás, a gazdasági termelés, a hírközlés és az ellenséggel kollaborálók elleni támadásokat takarja.

Che Guevara és Fidel Castro - talán a leghíresebb gerillavezérek. Che gerilla kézikönyve alapolvasmány.

 

 

 

 

A Baader-Meinhof csoport (más néven a Vörös Hadsereg Frakció) 9 éven át működött a Németországi Szövetségi Köztársaságban. Megpróbálták megsemmisíteni a kapitalista rendszert, ám ez a cél – a gerillaharc megfelelő távlati koncepciója híján – megvalósíthatatlannak bizonyult. Tevékenységüket különösképpen az teszi érdekessé, hogy kizárólagosan városi közegben működtek.

 A gerillaháború nem reguláris háború, de még csak nem is népfelkelés. A gerillaháború sokkal inkább azon – leginkább 20. századi – taktikák összessége, melyek az ellenséggel szembeni klasszikus csatározás nélkül próbálnak eredményt elérni. Mindenesetre von Clausewitz célmegjelölése azért – még napjainkban is – ideillik:

„Ha az ellenfél ellenáll akaratunknak, olyan helyzetbe kell kényszerítenünk, amely terhesebb számára, mint az az áldozat, amit követelünk; de e helyzet hátrányainak természetesen nem átmeneti természetűeknek kell lenniük, legalábbis látszólag, különben az ellenség ahelyett, hogy engedne, ki fog tartani; abban a reményben, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Éppen ezért a helyzete a háború folytatásával csak romolhat.”

A végcél az, hogy az ellenség biztonságtudata, gazdasági bázisa és tömegtámogatottsága végletekig meggyengüljön; s képtelenné váljon arra, hogy haderejét tetszése szerint mozgathassa. Ha ez az állapot elérkezett, az azt is jelenti, hogy a baráti lakosság feletti ellenőrzés tulajdonképpen már a gerillamozgalom kezében került. Hisz, az ellenséges erők – a reguláris hadseregek jellemzőiből fakadóan – csak kétféleképpen tehetnek: Vagy teljesen szétszóródnak – ha mindent védeni akarnak –, és az által lesznek könnyű prédává... Vagy összevonási körzetekbe rendeződnek, hogy lehetőséget adjanak maguknak tűzerejük érvényre juttatására, s ezáltal lemondanak szélesebb körű jelenlétükről. Addig a gerillaerők – melyek ugyebár a korábban ecsetelt taktika révén bárhol fel tudnak tűnni – egyre nagyobb katonai előnyre és egyre kiterjedtebb jelenlétre tesznek szert. A baráti lakosság feletti de facto ellenőrzés megteremti a lehetőségét, hogy a gerillahadsereg részint maga is ki tudjon állítani – maga mellé – egy nagy tömegű, fél-reguláris haderőt, amely a gerillahadsereg további támogatását élvezve, a mozgásában korlátozott ellenséges hadsereg részei felett már képes lesz nyíltszíni győzelmeket is aratni.

A Hồ Chí Minh vezette a vietnámi gerillahadsereg (Việt Nam Ðộc Lập Ðồng Minh Hội, vagy rövidebben Viet Minh) legyőzte a franciákat, majd (a Viet Minh utódja, a Mặt Trận Giải Phóng Miền Nam Việt Nam, rövidebben a Vietkong) az amerikai megszálló erőket is kiűzte az országból. A vietnámiak, a franciákkal szembeni sikereiket, kezdetben gerilla módszerekkel érték el, míg végül, 1954-re képessé válta a nyíltszíni győzelem megvívására is.

Reguláris és fél reguláris csapataik hadműveletei az amerikaiakkal szemben , több mint 80%-os arányban végződtek vereséggel. Azaz abben a konfliktusban már jóformán csak a gerilla hadviselés hozta az eredményeket.

 Herpetotheres Cachinnans

Szólj hozzá!

Címkék: gerilla che guevara partizán létszám baader meinhof gerilla hadviselés kis háború partizánháború potencionális gerilla háború okai háború célja gerilla csoport közvetett megközelítés üss és fuss ho chí minh wingate liddel hart drobov arábiai lawrence

A bejegyzés trackback címe:

https://magyargerilla.blog.hu/api/trackback/id/tr723460072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása