„A nyájas szavaktól félj, madárkám, ne a durváktól. A nyájas szavak becsapnak, meggyengítik az ember életrevalóságát, a durva szavak viszont, még ha túlzásba mennek is, megedzik. A nyájas szavak után veszedelmes dolog az utcára lépni: a legapróbb durvaság rémületbe ejt, a durvaság után viszont a nyájas szavaktól se kell félni: már nem tudnak becsapni.”
(Jevgenyij A. Jevtsenko)
„MINDEN HAZAFISÁG MÉLYÉN HÁBORÚ REJLIK, én ezért nem vagyok hazafi.” – mondta Jules Renard 19. századi francia író – nos, igaza volt. Nem a hozzáállásában, hisz az egyértelműen istentelen és hazaáruló, hanem a tény megállapításában. De egy nemzetet sem tett még naggyá pacifizmusa, mi több a pacifizmus elpusztítja a nemzeteket. A történelem során a civilizáció és a haladás – kivétel nélkül – csak a harcra elszántak erejével tudott előrébb lépni.
A PACIFIZMUS abból az alapelképzelésből indul ki, hogy az igazság szubjektív, éppen ezért senki nem kényszerítheti rá a „maga igazságát” a másikra, hanem tolerálnia kell „annak az igazságát” is. …Hihetetlen. Tényleg nem lehetne eldönteni, hogy pl. egy emberáldozatot megkövetelő politeista vallás, vagy pl. a kereszténység hirdeti-e az igazságos? Nem lehet egyértelmű mérleget vonni a Jézus magasztos tanításai és a lelki szférát – s vele együtt az erkölcsöt is – száműző ateizmus között? Vagy, hogy a vallást mellőzzük, nem lehet azt eldönteni, hogy mi az igazságosabb, hogyha az állam gondoskodni próbál a polgárairól, vagy ha magukra hagyva – pl. a nagytőkésekre bízva –, cserbenhagyja őket? Nem lehet-e eldönteni, melyiknek van igaza: egy nemes eszmékért küzdő nemzetnek, vagy egy korrupt, a gazdasági érdekekért küzdő országnak? Nem lehet-e egyértelmű és éles válaszvonalat húzni az önző emberek és az önzetlen, sokszor önfeláldozó emberek közé?
Gonosz sugallatra jöhet csak nemleges válasz. Az igazság igenis objektív, egyhelyben áll, és sziklaszilárd alapjai vannak. Van jó és van rossz. Van Isten és van Sátán. Egyik oldalon az igazság, másikon a gonoszság. Szürke nincs. Aki nem ismeri fel, hogy a Sátán oldalán áll, az attól még gonosz marad, „tévedése” szinte biztos, hogy abból fakad, hogy nem is akarja meglátni a jót – egyszerűen nem akar helyesen cselekedni.
A fentiek nem azt jelentik, hogy az emberek 99%-a gonosz lenne. Meggyőződésem, hogy az emberek egy tekintélyes hányada (ha nem is a többsége) jó. Itt egy összetett problémához érkeztünk, lévén, hogy akkor miért nem képesek jól cselekedni? Egyes alapvetően jó emberek más-más okból nem viselkednek helyesen. Az ok lehet a környezet visszahúzó ereje, ami alatt gonosz személyek közvetlen hatása épp úgy értendő, mint a liberális, szocialista, vagy konzervatív bőrökbe bújt, nihilista értékrendű kapitalizmus gonosz értékrendje, amely az embereket egymás kizsákmányolására, elnyomására akarja rákényszeríteni, ráadásul közben még azt is el akarja hitetni magáról, hogy tulajdonképpen jó is.
Sok jó ember van aki „magánemberként” képes etikusan, helyesen cselekedni, ám szélesebb síkban teljesen szabad utat hagy a gonosz törekvéseknek, egyszerűen, azért mert nem sikerül gondolatban eljutnia odáig, hogy az valóban gonosz. Más esetben eljut a felismerésig, ám lévén, hogy az általa tisztelt autoritások (jellemzően az egyházak) meggyőzik a felől, hogy a gonosz elleni harc vagy szükségtelen, vagy pedig a harc, „mint a szeretettel összeegyeztethetetlen dolog” eleve elfogadhatatlan. Személyes vitáim során is a „tanult papok” gyakran bújtak teológiailag megalapozatlan kifogások mögé. Jellemző alaphárítás a mózesi „ne ölj!” parancs felvetése. Ezt azért ők se gondolják komolyan, hisz az ó-héber eredetiben használt kifejezés eleve korlátozottabb: az előre kigondolt és rosszindulatú gyilkosságra vonatkozik. Isten sem az Ó-, sem az Új-szövetségben nem pacifista, miképp Jézus sem az. (Az apokalipszis idején Jézus lesz a mennyei seregek hadvezére. – János Jelenésekről 19:11-21.)
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; hanem hogy fegyvert.” Jézus in Máté E. 10:34)
„Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” (Efézusi levél 6:11)
A vallás tehát furcsa mód, annak ellenére, hogy a Biblia a hittel és igazsággal folytatott hadakozást fontosnak tartja, („hivatik vala hívőnek és igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.”) az egyházak mégis elmismásolnák az ügyet.
A nem annyira vallásos emberek is ilyen-olyan sajátos szemléletmód kialakításával tusolják el a jó ügyért folytatott harc szükségességét. A cinizmus, a pesszimizmus és a hedonizmus, mind-mind olyan viselkedésformák, amelyek arra használnak, hogy azokkal elhatárolják magukat a gonosz elleni harctól. Mindazonáltal, hogy az ilyen viselkedésforma minősíti az illető embereket; és azt mutatja, hogy azok valójában már közelebb állnak a gonosz oldalához, mintsem ahhoz, ahonnan indultak, mégsem róható fel csak a saját hibájuknak.
„NEVELÉS TESZI AZ EMBERT, ÉS AZ EMBER A HAZÁT.” – mondta Brunszvik Teréz (aki a XIX. században fáradozott a magyarországi nőoktatás létrehozásán). És milyen igaz, a nevelésen rengeteg minden múlik. (Nevelés alatt elsősorban nem – illetve nem csak – az iskolai oktatást értjük, hanem minden kívülről, a külvilág felől érkező hatást.) Ha sorrendet kell felállítanunk, akkor az egyén érzelmi élete (belső hatások) mellett minden bizonnyal a nevelés az, ami a leginkább meghatározza az egyén milyenségét. Természetesen a genetika is bír némi determinációval, de az egyént a nevelés az, ami leginkább determinálja. Persze antropológiai alapjaik meghatározzák az egyes nemzetek jellegét, de társadalmi rendszerüket, történetüket és sorsukat a nevelés az ami meghatározza.
A hazaszeretet, a hit, a becsület, az erkölcs még a testileg legkiválóbb személyeknek sem fakad a génjeiből – hanem a nevelésükből. A nevelésükből és nem az oktatásukból! Az oktatás egy kapitalista, kommunista, vagy egyéb módon materialista alapokon nyugvó társadalomban alighanem épp az ellenkező irányba hat. Egy menő ügyvéd, könyvelő, bróker, újságíró, vállalati igazgató stb. szinte biztos, hogy nem jó ember. Akit a média nevel fel, valószínű abból sem lesz jó ember. A nevelésnek a hagyományos alapokból kell kiindulni, vagy valamilyen ahhoz kötődő környezetből, gondolatiságból, ahhoz hogy legyen remény pozitív eredményre, ami persze még úgy sem garantált. Ez most nincs meg Magyarországon, így nincs is miért csodálkozni, miért van ilyen sok rossz ember; és miért tart itt az ország.
Herpetotheres Cachinnans
