HTML

magyargerilla

Az oldal alkotói küldetésüknek tekintik: 1. emlékeztetni a Hazával és a Haladással szembeni alapvető kötelezettségekre 2. módszertani kisokos nyújtani egy majdani felszabadító háborúhoz.

gerilla02

ha érdekel...

(közvetlen kapcsolat: magyargerilla@freemail.hu)

Friss topikok

ROVATOK

Segélyország – Szegény ország

2012.02.14. 13:22 :: Herpetotheres Cachinnans

„Semmi sincs rendben a világon addig, amíg az embereket csak csalásokkal és folytonos hazudozással lehet kormányozni.” (Lichtenberg)

A minap akaratlan fültanúja voltam néhány korosabb hölgy beszélgetésének. Egyikük könnybe lábadó szemmel mesélte, hogy milyen nagy jót tett vele az Isten – mint az kiderült, a magyar kormányt értette ezalatt – hiszen akkor jött a segítség, amikor a legnagyobb volt a szükség. Napok óta kamillateán és margarinos kenyéren élt, mikor érkezett egy délceg magyar ifjú az önkormányzattól, és egy 15 kilós csomagot hozott neki. Volt ám abban minden földi jó – meséli a nénike – száraztészta, liszt, vöröshagyma, krumpli, étolaj, sőt, még egy egész kiló cukor is! Hát igen, a segély megérkezett… örüljünk is neki?

Jövőkép, Három Verzióban I.

Nyomják rendesen a médiumok, hogy: emberek, magyar testvéreink, adakozzatok éhező honfitársaitoknak. Küldjetek pénzt, élelmiszert, ruhát, tüzelőanyagot, mert az országban milliók éheznek, fáznak, nyomorognak. Nesze neked szép új világ, nesze neked demokrácia (sic!). Mindezek ellenére a vezérpoloskák kijelentik, hogy nálunk senkinek nem kell éheznie, nyomorognia, csak azokkal eshet meg ez a szégyen, akik nem fogadnak szót a jó kormány bácsinak, és képtelenek megérteni, hogy okosan, szépen, igenis ki lehet jönni 30-4O ezer forintból. Pedig a multimilliomos hazugság-gyárosok, népünk bölcs vezetői, milyen frappánsan elmagyarázták hogyan is kell csinálni ezt. A nyáj meg csak pislog, bégetni is már csak akkor mer, ha nem hallja senki.

Jövőkép, Három Verzióban II.

Mi a kormány jelszava? Isten, haza, család! Az istennek sem akarják abbahagyni a nép kiszipolyozását ebben a Hazában, amíg saját családjukat egzisztenciálisan fel nem turbózzák. A kisembereknek meg, a szegedi papucs, a matyó mintás túrórudi és az angyalkás lobogó legyen a tető a fejük felett, étel a tányérjukban, ruha a testükön. Akinek ez nem lenne elég, az piszok hazaáruló, dögöljön meg. Harcolnak a szegénység ellen. Persze. Gumibottal, börtönnel. Ha az a néhány millió elnyomott, kizsákmányolt szegény magyar ember, egy erődítmény lenne, joggal és szó szerint állíthatnánk, hogy a jelenlegi kormányzat, ki akarja éheztetni őket; hiszen háború van.

Jövőkép, Három Verzióban III.

Jönnek a segélycsomagok, a pofátlanul kikunyerált kölcsönök, mindenféle beruházási, fejlesztési pénzek, az amúgy egyfolytában leköpködött EU-ból. A szegényeknek jut belőle egy kis liszt meg tészta, akárcsak FEKETE AFRIKÁBAN. A kormányzatnak nincs pénze. Üres a kassza, szegények, mint a templom egere. Mégis van pénzük. Honnan? Hát arról a pénzről van szó, amit elszednek az emberektől. Behatják minden elképzelhető és elképzelhetetlen adó formájában. A mesterségesen fenntartott munkanélküliség és a betegesen alacsony (éh)bérek, a kizsákmányolás klasszikus elemei. Itt lehet igazán nagyot kaszálni. Tombol a korrupció. Annyi a feljelentés, mint a legsötétebb ÁVH-s időkben volt.

Kisméretű falazótégla. Előnye: sokoldalúan felhasználható.

A kormánynak is van egy ilyen kis nyárimikulása, akit arra idomítottak, hogy mindenkit jelentsen fel, aki más úrnak szolgál, szolgált, illetve akiket a gazdái meghatároznak a számára. Szerencsétlen karrierista, vagy nem ismeri a történelmet, vagy azt nem tudja, hogy a történelem olykor ismétli önmagát. Ez a szokása. A helyszín, a díszletek, meg a szereplők változnak csupán, a mese ugyanaz marad. Rossz ember, nota bene: 1789. július 4. Franciaország, Bastille erőd. Kis halaknak, tizedrész ennyiért: lámpavas azonnal - vagy kicsivel később giotin. A királyt csak fél év múlva végzik ki… Nem ciklusokban kellene gondolkodni, mert soha nem lehet ám tudni… Nyilvánvaló persze, hogy a legtöbb politikus korrupt. Aki eddig nem volt az, majd azzá teszik. Ha nem áll kötélnek, ha ezzel szemben valamiféle érthetetlen, erkölcsi alapokon nyugvó kifogása lenne –aminek hangot is ad-, nem sokáig marad a tisztátalan Házban. Amennyiben meg eleve galamb lelket örökölt az édesanyjától, akkor fel sem vetődik benne a politikusi pálya ötlete.

Kis hazánkban, emberek milliói tekintenek félelemmel a jövőbe, ami teljességgel bizonytalan, és éppen ez a bizonytalanság az, ami a félelmet rettegéssé fokozza. Világszerte így van ez, de nálunk kontrasztosabban mutatkozik meg, hogy a kormányzat –a hatalom mindenáron való megtartása érdekében- ezt a nyomorult közhangulatot meglovagolva, fenntartja, sőt fokozza a bizonytalanságot. Nem tudom, mennyire jön ez le kormánykörökben, de igencsak vékony jégen terelik a nyájat, könnyen belepusztulhat mindenki. Úgy a birkák, mint a hajtók. Amennyiben ezzel tisztában vannak, és mégis ezt teszik, nem szabad nekik megbocsátanunk soha, mert tudják, mit cselekszenek. Nyilvánvaló hogy egy felelős vezetőnek (vezetőségnek), nem csak arról kell számot adnia, amit tett, hanem arról is, amit elmulasztott megtenni, holott a közérdek ezt megkívánta volna. Tudjuk azt is, hogy a szegényházban nehéz rendet tartani, ami alól Magyarország sem kivétel. Vezetőink nem képesek és nem is alkalmasak erre a feladatra. Hiszen a legalapvetőbb emberi jogok, és a demokrácia sárba tiprásával, ami a jelenlegi gyakorlat, nem érhető el az óhajtott rend, mivel ezek az eszközök, csak ideig-óráig működhetnek (diktatúra). Létezik ugyanis egy kritikus pont, ahonnan a burkolt vagy nyílt állami erőszak – ezerféle megszorítás, presszió – hatástalan lesz, és már nem teljesítheti aljas küldetését: a tömegek rezignáltan, lehajtott fejjel való, tehetetlen, néma bandukolását, a vágóhíd felé.

A bulinak lassan vége.

Elfogadhatatlan az a szemforgató, farizeusi álláspont, miszerint az eljövendő nemzedék érdekében van szükség a megszorításokra. Ugyanis, semelyik nemzedék sem áldozható fel, egy új generáció, bizonytalan alapokon nyugvó, esetlegesen jobb életének reményében. Az elnyomás, akkor is elnyomás marad, ha azt csupán egy sajátságos demokráciának nevezik el. Az olvasható ama bizonyos híres könyvben, hogy aki a szegényt nyomorgatja, az nem csak hogy a legnagyobb bűnök egyikét követi el, de megbocsátásban sem reménykedhet, egy magasabb, szellemi létformában sem. Országunk ál-keresztény vezetői, Istenről, Hazáról, népről, igazságról, becsületről prédikálnak, holott éppen ők azok, akik ezekbe leginkább beletörlik a mocskos cipőjüket. Arról azonban, hogy itt, az anyagi világban se legyen egy perc nyugodalmuk a kizsákmányoló, vérszívó gazembereknek, nekünk kell gondoskodnunk.

Egyelőre kevesen vagyunk, de az igazán nagy dolgokat, mindig a kevesek vitték véghez. Azokhoz szól ez a kis írás, akik nem fertőződtek még meg, vagy már kigyógyultak a politikai (bal- jobb) dogmák, talmi ideológiák betegségéből - fogságából, rájuk van most szükség. De már nem úgy, hogy pártosdit, bizottságosdit kellene játszani. Az már ki lett próbálva, láttuk mennyit ér. Elérkezett az idő, mikorra elég volt a szép szavakból, elég a nyafogásból. Senkit nem érdekel ki milyen széplélek, ki hogyan vélekedik a világról s miféle csodálatos, megváltó gondolatai vannak. Magasról tesznek rá, mennyire „jó” ember valaki, vagy milyen hitvány tróger (az utóbbiból túlkínálat van). Ez már mind elmúlt. Innentől kezdve, csak egyetlen hiteles dolog maradt, amit érdemben fel lehet majd mutatni, annak sokat emlegetett jövő nemzedéknek, és ez a valami a CSELEKEDET. Bizony-bizony, a nagyon közeli jövőben fog eldőlni a katedrális kérdés: szabadság vagy rabszolgaság, világosság vagy sötétség, élet vagy halál. És ez nem túldramatizálás. Ellenkezőleg, nem árt szó szerint venni. Az is igaz, hogy arra a kis időre, lehet továbbra is passzívnak maradni, mint eddig, lehet reménykedni a lottó főnyereményben, lehet kuncsorogni segélyért, sorba állni a valamilyen ismeretlen okból munkaügyi hivatalnak titulált műintézetben, vagy egész nap gürcölni: éhbérért.

Ez lesz a divat:elegáns kapucnis dzseki, praktikus kiegészítőkkel.

Ezt nem akarhatjuk. Akarjuk viszont azt, hogy vegyenek komolyan minket. Tárgyalni már nincs miről, ezért keményen oda kell csapni az asztalra, de úgy hogy rezegjen bele a nagycsillár is… Végérvényesen hátat kell fordítani nekik, majd szembenézni velük és meghúzni az egyértelmű határvonalat közöttük és köztünk. Mindenki játssza tovább a maga játékát. Az a szabály, hogy nincsen szabály, bár a hatalom már régóta ezek alapján játszadozik velünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a felelősen gondolkodó, szabadságszerető emberek számára, már tényleg nem lesz sem értelme, sem értéke a jövőnek.

Glin-Shaira Ferenc  

Szólj hozzá!

Címkék: parlament válság szegénység kapitalizmus elnyomás igazságtalanság segélyek

A bejegyzés trackback címe:

https://magyargerilla.blog.hu/api/trackback/id/tr614104452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása